2011. január 28., péntek

tizenhatodik bejegyzés

Az arcom javul, már megy egy kis mosoly, újra pislogok, és le is tudom hunyni a szemem. Az orrom melletti ránc is megjelent.
De ma nem voltam fizion, mert a változatosság kedvéért most a hasam nem hagy békében. Tegnap éjjel hidegrázás, remegés, hasgörcs, stb. Van nekem egy colitis ulcerosának feltételezett bajom is, azt hiszen ő jelentkezik.
Ma van a tablófotózás, a munkatársam vette át. Szomorú vagyok.

De ebédet azért főztem, szédelegve ugyan, de nehogymár.

2011. január 22., szombat

tizennegyedik bejegyzés

Gyógytea az arcidegre.
Arra kell ügyelni, hogy 1 óra különbség legyen a tea fogyasztása és a bevett gyógyszerek között.

Maria Treben: Gyógyfüvek Isten kertjéből c. könyvéből

"Egyforma mennyiséget vegyünk és keverjünk össze kamilla, cickafarkfű, mezei kakukkfű, ökörfarokkóró, orbáncfű és kapcsos korpafű virágából.

E gyógyfűkeverékből egy csésze teához egy púpozott teáskanálnyit számítunk. Leforrázzuk,fél percig állni hagyjuk, miután leszűrtük, kortyonként fogyasztható.Összesen négy csészével igyunk belőle naponta négy részre osztva.

Külsőleg:
megtöltünk a fent nevezett gyógyfüvekkel egy megfelelő nagyságú párnát, és azt felhelyezzük az arc fájó részére."

Még nem próbáltam, de jövő héten beszerzem, ami kell hozzá.

tizenharmadik bejegyzés

Tegnap este újra dolgoztam. Tablófotózás lesz, és hárman eljöttek a megadott időpontok helyett hamarabb. Azon kívül, h frusztrált kicsit az arcom, igazi kihívást a szemem nemcsukódása jelentett. Végül nem ragasztottam/kötöttem be, hanem egyszerűen nyitva maradt, míg exponáltam. Három portrézást kibírt, de a vakuvillanás nem tesz jót, érzem. Szóval be kell szereznem tapaszt a szememre.

Ezen kívül tegnap egész nap idegeskedtem, kiabáltam, sírtam, és megőrültem.
Egyensúly-kibillenés (fizikális és lelki értelemben), szédülés pluszban.
És bejelentkeztem egy pszichológushoz is. Régóta halogatott, tervezett, jódolog.

Szemek alatt enyhe duzzanat (soksírás).
Hogyha ráncolni próbálom együtt a két szemem, a bal alatt is pici ránc keletkezik, a duzzanat miatt látható is.
Remény.

2011. január 20., csütörtök

2011. január 19., szerda

tizedik bejegyzés

azt hiszem megmozdult a homlokom

kilencedik bejegyzés

Fülészeten is jártam, szemészetre is elmentem.

A fülben kiváltható valamiféle dobhártya-reflex, és ez állítólag jó jel, mert akkor nincs az idegnek minden szála taccson.
Szemészeten Optive műkönnyet írtak fel napi 3x-i alkalmazásra és éjszakára Corneregel kenőcsöt. Óraüveg még nem szükséges.

Mióta szedem a szteroidot (ma reggel 4 és tegnap reggel 4), a fájdalmaim elmúltak.  
(juhéééj)

nyolcadik bejegyzés

Komolyan szeretek fizioterápiára járni, megvan a napi fix program, levegőzés, séta, miegyéb. Ismerős arcok a rendelőben, no senki nem lefittyedt szájjal és bambuló szemekkel, mint én, sokkal inkább idős nénik és bácsik, fájó derékkal, nyakkal. Nem elegyedek szóba, nem vagyok szimpatikus arc.

Ezzel az arccal az ember legtöbbször komoly. A mosolygás visszarettentően tud kinézni. A nevetés pláne. A komoly arcom mindössze kissé fellengzős, lebiggyedt száj, sima arc, nagy szemek - öntelt arckifejezésnek hat. Nem feltétlenül látod meg, h valami nem stimmel.

Teheti-e az ember kedves lény benyomását mosoly nélkül?

A faciális feedback hipotézis, miszerint arckifejezéseink a vegetatív idegrendszer közreműködésével hozzájárulnak az érzelmi élmény létrejöttéhez (azaz ha nevetünk, jókedvűvé válunk), bizonyára visszafelé is működik. Megváltoztatja-e a személyiségemet az arcom? Ez csak az arcom, az arcom nem én vagyok. De az arcom kihat-e arra, aki vagyok?

2011. január 18., kedd

hetedik bejegyzés

Kurvára boldog lehetek félarccal is.

De meg akarok gyógyulni.


"Ha nem állítasz célokat magad elé, azzal máris állítottál egyet: azt, hogy megmaradsz ugyanolyannak, mint amilyen eddig voltál.


Ezért tanít arra a Biblia, hogy legyenek céljaink. A célok megtanítanak a szellemi fegyelemre. Próbára teszik a hitünket. Építik a jellemünket, 
és 
növelik a reményünket."

hatodik bejegyzés

Az elejétől kezdve nem gondolkodom a miérten. Egyszerűen ez van, és azon vagyok, h a lehető legjobban viseljem, kezeljem, hordozzam, legyek általa több, mint aki előtte voltam.

Egy keresztény ismerős, - még az elején - hívott, nem tudva semmit - és a férjem rámhatására visszahívtam, persze kérdezte hogy vagyunk ((ami megjegyzem, nem is olyan magától értetődően jövő kérdés )). Na elmondtam, h hát lebénult a fél arcom, satöbbi. És akkor segítőkész is volt, megadott egy ismerős ideggyógyász számát, de amiért mindezt leírom - azt mondta: imádkozunk érted a férjemmel, és izgatottan várjuk (nem biztos, h pont így fejezte ki) a mi célbólt emögött az egész mögött.

Hm.

Mi célból. Mi okból. Mi célból. A betegséget Isten adja? Megengedi? Felhasználja? Vagy a világ úgy ahogy van, nem az isteni elképzelés szerint gurul, és ebbe beletartozik a testünk, nagyon is, a maga esendőségével.

Egyenlőre azt gondolom, hogy ez adódott, mert bárkivel bármi megtörténhet. És megpróbálok jobb ember lenni általa. Mint bármi által, mert ez a legjobb, amit tehetek.

Majd szólok, ha másképp gondolom.

ötödik bejegyzés

Vajon nem lehet mégis köze ennek a bölcsességfogaimhoz?
Holnap felhívom a fogorvost. Magán meg minden, szóval segítőkész(nek kell lennie) lesz.

negyedik bejegyzés

A szemészeten kaptam műkönnyet, meg éjjelre kenőcsöt, szintén nedvesítendő a szárazra bambulódott nempislogó munkaeszközömet. Azért ne vakuljak már meg.

harmadik bejegyzés

Ma felhívott a lelkész.
Először nem vettem fel.
Aztán másodszor - felvettem.

Van egy stílusa, meg minden, de mégis, most hihetetlenül jól esett. Mert semmi mást nem akart, egyszerűen csak törődést adott.

Többen kerestek a napokban, és nem vettem fel. Amúgy sem vagyok egy telefonálós, konkrétan rühellem. De holnap mégis vissza kellene hívnom azt a két embert, aki valószínűleg csak azért hívott, h egy kicsit szeressen.

második bejegyzés

Fotós vagyok.
Ebben az évben leszek harminc éves.
Van egy férjem.
Van egy lányom és egy fiam.

Kilenc nappal ezelőtt reggelizés közben éreztem, h zsibbad a nyelvem. Furcsa volt, de különösebben nem izgatott. Estére már a szám tetejével is történt valami, akkor nem tudtam megfogalmazni, mi.
Másnap reggel irtó nehézkesen nyitottam ki a szememet. A tükörben láttam, h nem mozog ugyanúgy a két szemhéjam, és a szám is mintha bénulni kezdene. Fogmosáskor kifolyt a számból a víz, nem bírtam bent tartani.

Egy közelgő bölcsességfog-eltávolítás vár rám, mert keresztharapásom van és a fogak lassanként nyomni fogják az idegeket - már így is fáj az állkapcsom tőlük. Gondoltam, biztos ettől van. Telefon a szájsebésznek, aki ideggyógyászhoz irányított gyorsan-gyorsan. Na ekkor megijedtem.

Aztán satöbbi-satöbbi, az ideggyógyásznál vagyunk.
Megvizsgálta a végtagok esetleges érintettségét a bénulásban (nem), Bell-féle bénulást állapított meg, B vitamint, Kálcium pezsgőtablettát és gyulladáscsökkentőnek Flectort írt fel. Fizioterápiára járok napi 1x.

A helyzet romlott, eleinte csak fáziskéséssel pislogtam a bal szememmel, ma már egyáltalán nem pislogok. A szememet teljesen lehunyni nem tudom, marad 2 mm rés. A szemlehunyás pedig lassított felvételben megy, ereszkedik szép lassan lefelé a szemhéjam, miközben a szemgolyó komótosan úszik felfelé. A homlokom sima, nem mozog. Az arc szintén. A szám enyhén lefelé húzódik bal oldalon, bár rosszabb napjaimon alapból is képes ilyen lenni. Beszéd kissé komikus. F, P ejtése közben kifújódik a levegő a számon. Inni szívószállal tudok. A hangok borzasztóan felerősödtek a bal fülemben, két kisgyerek mellett ez elég nagy hátrány. Fáj a fülem mögött, körül. És a fizioterápia kapcsán már elég érzékeny az egész arcfelem. Néhány napja akaratlan rángások a szemem alatt. Szabad szemmel is látható tánc.

Ma kezdtem szteroidot, Medrol. Mellé kálium pótlás, és Lactiv az esetleges, személyesen nálam esélyes bélbántalmak miatt.

Most pedig csöngettek, ajtót nyitok az anyukámnak.

első bejegyzés

Bell-féle bénulásom 9. napja.

Amikor az ideggyógyász Bell parézist diagnosztizált, persze rögtön rákerestem a neten. És mivel kevés személyes leírást találtam, gondoltam akkor hát. Íme, félarc kalandjai. Ami remélem nem lesz olyan hosszú, mint a Dallas. Rövid vígjátékot tervezek.